Az univerzumban számos olyan energia lakozik, melyek közül sok egyáltalán nem kapcsolódik fizikai testhez, azaz: túl az ásvány-, növény- és állatvilágon, léteznek olyan szférák is, ahol az élet és az értelem fizikai test nélkül bontakozik ki. Ezen energiákat és entitásokat, melyekhez az ember mindig is hasonlítani szeretne – a természeti szellemektől az isteni dimenziókig, mely utóbbihoz a világ különféle népeihez és kultúráihoz kötődő istenségek tartoznak -, együttesen spirituális ökoszisztémának (ecosistema spirituale) nevezzük. Az antik ismeretek és az azóta történt újabb felfedezések felhasználásával kidolgozott módszerek segítségével harmonikus kapcsolatba kerülhetünk ezekkel az energiákkal. E módszerek közül az egyik a Mágia: ez Damanhurban arra szolgál, hogy felszínre tudjuk hozni a mindannyiunkban bennrejlő képességeket; a másik a Teurgia: ez pedig azon technikák és nyelvezetek tárháza, melyek a rítusok során lehetővé teszik a kommunikációt más dimenziókkal.

A Rítus nyelvezete

A Rítus nyelvezete

Lehetőség a kommunikációra az élet minden formájával

Az ember mindig is kereste a párbeszédet az isteni és a természeti erőkkel. A klasszikus panteonok mitológiájától a természeti szellemek szférájának irodalmi ábrázolásáig számtalan formában megnyilvánult már vágyunk arra, hogy kapcsolatba lépjünk ezen intelligenciákkal. E finom energiákkal való párbeszéd megteremtése kapta Damanhurban a „Mágia” nevet. A mágikus műveletnek nem az a célja, hogy rendkívüli dolgokat produkáljunk, sem az, hogy megbolygassuk a természeti törvényeket, hanem hogy harmóniába tudjunk kerülni az élet univerzális törvényeivel és annak minden formájával. A „Meditációs Iskola” (Scuola di Meditazione) e tekintetben „beavatási” iskolaként funkcionál, mert rituális formában újítja meg és szentesíti a kapcsolatot a szoláris és pozitív erőkkel, választva azokat támogató útitársul a mindannyiunkban szunnyadó isteni szikra (scintilla divina) felébresztéséhez vezető úton.

A rítus az a – hosszú és kitartó gyakorlása során időről időre formálódó – nyelvezet, mely gondolatok, szavak és gesztusok ismételgetéséből áll, s ha mindezeket az akarat megerősíti, hatások érhetők el vele úgy a formák világában, mint a finomabb szinteken. Például: az imádkozásról a damanhuri spirituális filozófia azt vallja, hogy az a gondolatok megfelelő összpontosítását jelenti, mégpedig a kívánt eredmény eléréséhez szükséges irányultsággal; ugyanígy, az isteni szférával való kapcsolatteremtésben nem a „könyörgés” vagy a „kegyelem” szavakat használja, helyettük öntudatosságról és tiszta tudatról beszél.

A damanhuri spirituális felfogás szerint minden dolog a gondolkodás és a tanulás tárgyaként kap szerepet, beleértve a spirituális ökoszisztéma energiáihoz fűződő kapcsolati szférát is, azaz: semmi sincs dogmatikai bizonyosságokra alapozva, hanem egy állandó kutató-kereső hozzáállásra, illetve a saját tapasztalatok eredményeire. A rítus, a meditáció, az alkímia egyszerűen különféle módszerek az élet titkainak kifürkészésére, hogy jobban megértsük helyünket, szerepünket az univerzumban, s hogy mindennap keressük fejlődésünk lehetőségeit, kiterjesztve érzékelésünk és érzékenységünk vonzáskörét.

Spirituális Ökoszisztéma

Spirituális Ökoszisztéma

Ugyanaz az isteni energia – ezernyi formát öltve

A damanhuri filozófiai felfogás szerint a Létezés nagy egésze több univerzumot foglal magában. Az általunk lakottat az élet és az anyag különféle formái jellemzik, valamint ezeknek az idővel való kölcsönös egymásra hatása, mely idő lefolyása nem lineáris módon, a múltból a jelen felé, s onnan a jövő irányában zajlik, hanem egy komplex megoszlás szerint, idők és univerzumok egyidejűségét tételezve, amint teszi azt a kvantumfizika is.

Az alaphipotézis szerint a mi univerzumunkban az élet, illetve annak minden megnyilvánulása egy teljesen egyedi isteni mátrixból származik, azaz: egy univerzumunknál is sokkal nagyobb energiatömeg, ahhoz, hogy beléphessen a formák világába, egy erre megfelelő pillanatban fel kellett hogy ossza magát megannyi kisebb energiaegységre. Ezek némelyikének van fizikai formája, a többinek viszont nincs.

Damanhurban ez az energiatömeg az Őseredeti Ember-Istenség (Divinitá Primeva Uomo) nevet kapta, és lényegiségének a finom – vagyis nem-anyagi – szinteken létrejött megnyilvánulásai képezik azt a szférát, melyet általánosan „spirituális ökoszisztémának” (ecosistema spirituale) nevezünk.

Az évezredek folyamán az emberiség sok különféle erő jelenlétét tapasztalta már meg önmagán belül, ráébredve közben azok nagyságára. Ekként születtek / születnek meg a különböző kultúrák istenei, istenségei, melyeket a történelem tár elénk, beleértve a ma is aktív nagy vallásokat.

Az említett őseredeti önmegosztásnak egy viszonylag kisebb részében kaptak helyt a természeti lelkek (spiriti di natura), melyek a különféle népek és kultúrák hagyományaiban és legendáiban úgy szerepelnek mint erdők, források, rétek lakói.

A növények és az állatok is ugyanazon isteni természet megnyilvánulásai. Egyes teremtmények, köztük az emberi létezők is, egyfajta hídszerepet (forme-ponte) töltenek be a formák világában, vagyis képesek közelebb hozni az anyagi szintet a spirituálishoz, mert magukban hordozzák az isteni szikra (scintilla divina) egy darabját, mely, ha egyszer újból felébred, képes egyesíteni a létezés különböző szintjeit.

Az emberek és istenek közötti kapcsolat inkább szövetségi, mint alárendeltségi viszonyként írható le, köszönhetően ugyanazon isteni természetnek, mely áthatja mindkettőjüket.

A damanhuri filozofikus látásmód szerint az emberiség fejlődése szorosan kötődik isteneinek fejlődéséhez (és ez megfordítva is igaz), illetve ugyanígy kötődik az állati és növényi fajok életéhez, valamint az egész földi élethez.

A spirituális fejlődés damanhuri fogalomkörében nem szerepel a valami mástól való „elszigetelődés”, ellenben szerepel a létezés különféle arculataival végbemenő mélyreható „összekapcsolódás”, mellyel egyidejűleg fennmarad az élet minden egyes formájának jelleget adó különbözőségek tiszteletben tartása.

Az emberek és istenek közötti viszony ideális formája Damanhurban a „Hármasság” (Triade) alakjában jelenik meg. A Hármasságban a föld népeinek – korábban mindig elkülönülésben, illetve konfliktusban álló – istenségei teljes harmóniában kapcsolódnak össze. Közülük azok, amelyek hasonló jellemvonásúak, illetve hasonló mítoszok szereplői, egymással egységben arra törekszenek, hogy egy új globális szövetséget hozzanak létre az isteni energiák és az emberiség között, s hogy e szövetség alkalmas legyen felpezsdíteni a tudati funkciókat, és rábírni az embereket – a különféle hitek nevében történő elzárkózás helyett – az egymás közötti összefogásra.

Jövendölés

Jövendölés

A jövő fürkészése teliholdkor

A Damjl-ban álló Szabadtéri Templom minden teliholdas éjjel a Jövendölés Szertartásának (Rito dell’Oracolo) ad otthont. Amint az közismert, a holdtölte kiemelkedő alkalom a felsőbb szférákkal való személyes kapcsolatfelvételre: lehetővé teszi, hogy intuitív gondolatok, ötletek, válaszok érkezzenek azoktól az „Erőktől” (Forze), melyek telihold esetén nyitottak a velünk való kommunikációra. Olyan körülmények teremtődnek tehát ekkor, melyek között mindenki különösképpen fogékonnyá válhat a spirituális ökoszisztémából jövő üzenetekkel és útmutatásokkal való szembesülésre. Aki részt vesz a Jövendölés Szertartásán, nem csupán szemlélőként lehet jelen, hanem azért is, hogy éljen a szinkronicitás megnyílásának kedvező alkalmával, melynek a telihold a hordozója. A damanhuri szertartás különlegessége, hogy eszményi harmóniával kapcsolódik a régi korok jövendőmondó-prófétai hagyományaihoz, illetve azon szertartásaihoz, melyek a velük foglalkozó csoportok részéről végzett hosszú-hosszú kutatómunka eredményeként formálódtak olyanná, amilyeneknek azokat ma ismerjük; melyeknek azonban céljuk ugyanaz most is: hidat teremteni anyagi szféránk és a szerteágazó lehetséges jövőképek között. A Jövendölés Szertartása egyfajta antenna-szerepet tölt be a mi dimenziónk és a tágasabb, emiatt távolibbnak tűnő valóságok között. Egyfajta időben való kutakodást tesz tehát lehetővé, melynek során saját növekedési utunk helyes irányára, valamint személyes és kollektív választásainkra vonatkozó jelekre, útmutatásokra akadhatunk. Két holdfázis között is megfogalmazható kérdés a Jövendölés Erői (Forze Oracolari) felé, átadva azt a „papnők” (pizie) csoportjának, akik ezt követően mediális kommunikációt igénybe véve kidolgoznak majd egy, speciálisan a kérdést feltevő személynek szánt választ, ezt pedig egy lapra írva a következő szertartáson nyújtják majd át. A Jövendölés Szertartásának nyilvános fázisa a szabadban zajlik, muzsikusok ütemes hangjainak és a Szakrális Tánc mozdulatainak kíséretében, illetve mindazon damanhuriak és vendégek jelenlétében, akik azon részt kívánnak venni.

Alkímia

Alkímia

Az önátformálás egyik hagyományos útja

A természet erőivel való párbeszéd felvételére sokféle rituális nyelv lehet alkalmas. Az alkímia is egy ilyen lehetőség, viszont erre nézve Falco Tarassaco, Damanhur alapítója, felkínált egy újszerű látásmódot, kapcsolódóan az „élő erőkhöz” (forze vive), de ugyanúgy a „nyugvó erőkhöz” (forze spente) is. Az élő erők az egyes személyek érzelmeihez és tapasztalataihoz kötődnek, míg a nyugvó erők a természet alapelemeihez. Itt nem békafarkak vagy denevérszárnyak használatára kell gondolni, és nem csak azért, mert ezeket nehéz manapság beszerezni, hanem azért is, mert – még olyan átszellemült területeken is, mint Damanhur – más dolog a valóság, és más a fantázia.

Az alkímia fogalmába Damanhurban ugyanúgy beletartozik egyéniségünk átalakítása, mint az anyag átváltoztatása a különféle természetes, kémiai és kísérleti elemek nagy tudással véghezvitt összeelegyítése által. A damanhuri alkímia érzelmeken, emlékeken, gondolatokon keresztül fejti ki hatását, gyakorlatok és folyamatos kísérletezések által. A cél mindig a személyes fejlődés feltételeinek megteremtése. Ennek érdekében megfelelően előkészített eszközök, kövekből épített spirálok és labirintusok, tiszta elemekből (levegőből, vízből, földből, tűzből) felhalmozott gyűjtemények állnak rendelkezésre, hogy műveleteket lehessen végrehajtani a természeti lényekhez fűződő kapcsolat minőségén és az idő szférájában, mely utóbbi, egy damanhuri kulcstétel szerint, nem lineárisan mozog a múltból a jelen, illetve a jövő felé, hanem területszerűen, komplex módon eloszlik, lehetővé téve így a különféle idősíkok egyidejű jelenlétét, ezzel pedig az úgynevezett „párhuzamos univerzumok” (universi paralleli) létezését.

Az alkímia gyakorlásának vannak mind egyéni, mind kollektív formái, mert, a damanhuri hagyományos felfogás szerint, a kutatási eredményeknek egy-egy csoporton belül elvégzett egymással való szembesítése, illetve azok megosztása, hozzásegít az egyéni látókör kiszélesítéséhez.

Falco Tarassaco mindig kész volt saját ismereteit átadni bárki számára, akinek szándékában állt elmélyedni az egyes témákban, illetve a személyesen általa vezetett kutatásokban, beleértve az alkímia területén végzetteket is; mindezek átadására pedig a Damanhuri Egyetem különféle iskoláiban és tanfolyamain nyílt . . . és – követői jóvoltából – nyílik mind a mai napig alkalom.

Spirituális látásmódunk filozófiája

 Felébreszteni a minden emberben bennlakozó Isteni Eredetet

Spirituális látásmódunk története

Falco rábízza üzenetét a Meditációs Iskolára

Spirituális látásmódunk metódusa

A belső átalakítás alapelemei